h
0
Termékek
Egy magyar bajnoki cím margójára
Szep 04.
Szerző: Kocsis László

Szolnok 2014. augusztus 29-31 - A Szolnoki, Alcsi szigeti pályán sok versenyt rendeznek minden évben. A versenyek állandó hala a törpeharcsa és a kisebb-nagyobb keszegek, valamint ezek mellett az un. „kényszerhal” a sneci. Más előzetes információm nem volt. A pályáról még tudtam, hogy mély vizű, a partszéle hínaras, befelé kövezéses, aminek 10-15 méteren van a vége. Onnan keményebb, majd még beljebb iszapos mederfenékkel lehet számolni.

Kocsis László



Felvezető versenyek

Úgynevezett felvezető verseny idén nem volt. Tóth Zsoltiék jó pár héttel előtte rendezték meg a Wundergaff feeder kupát. Erre a versenyre idő hiányában nem tudtam edzeni, így csak a versenynapra mentem a vízpartra. A verseny első fordulójában 3-ast, majd a második napon pálya egyest (azaz a mezőny legtöbb halát fogva) horgásztam a pálya közepéről. Akkor egyszerűen minden az etetésen megjelent halat meg tudtam, illetve meg kellett fogni. Ezen a versenynapokon nagyszemcsés, sok élő anyagos etetésen jól megálltak a halak. A fogást jellemzően kisebb nagyobb keszegek, vegyes méretű törpeharcsa, valamint pár kárász tette ki. Összetettben a dobogó harmadik fokára állhattam fel Döme Gábor és Végh Tomi mögött. A tapasztalatokat elraktározva készültem az OB-re.

 

 

Edzésnapok.

 

A laikus olvasónak furcsának tűnhet, edzeni lehet a horgászatban. Igen! Kell is, mert meg kell ismerni a vizet, a halfaunát, mederviszonyokat. Így csökkentve a szerencse faktort szinte minimálisra. Azt nem mondom, hogy szerencsére a sorsolásnál nincs szükség, mert igen fontos lehet egy jó hely adta lehetőségek kihasználása. Azonban láttunk már olyant is, hogy egy rossz helyről is tudtak nyerni.

 

Az alap koncepció az volt, hogy minden csaliból legyen elegendő raktáron, hogy ne kelljen utána rohangászni, ha valamire szükség van. Így minden napra 1 l csontit, 1 kg gilisztát, fél pinkit és teljes limitnyi szúnyogot vittem magammal. Nem kis feladatot jelentette ennyi csali megfelelő tárolása.

 

 

Etetőanyagból két félével egy általam dévérezni használt keverékkel és egy törpeharcsás keverékkel készültem. Persze a szokásos aromák és adalékok mind be voltak tárazva egy kisebb dobozba.

 

Keddi napon már látszott, hogy a pálya nem a Wundergaff-os arcát mutatja. A szektorokat már hétfőn kijelölték, így a „B” szektorban ültem le (többedmagammal). Az 5 órás horgászat végén a fogást apró törpék és egy-két dévér tette ki. Alig két kilóval álltam fel az edzésről, ekkor még rengeteg gondolattal a fejemben. Aztán szerdán rápróbáltunk a törpézésre az „A” szektorban, de nagyon nem akart működni, ismét alig mentünk 2 kiló fölé, ráadásul a pálya szélén. Gábor Andris az abszolút szélén 4,5kg-ig jutott. Ekkor határoztuk el, hogy az utolsó (kötelező edzés) napot nem az akkor még feletetetlen D szektorban, hanem inkább a keddi „B”-ben ülünk le, oda ahol addig is jól fogták a keszeget.  Ezzel kockáztattunk, de meg kellett tudnunk, hogy az etetőanyagunk eszi-e a hal, ott ahol van. Ette, de nem volt kiugró eredmény 5 kiló körül mérlegeltem, a többiek (Végh Tomi, Polcsits Laci , Varga Jani és Gábor Andris) alig mentek 3 kiló fölé. Nem volt konkrét taktikai ötletünk. Ami látszott, hogy egy-egy helyen máshol áll meg a keszeg. Azt beszéltük meg, hogy meg kell keresni a halat, ha csalni nem tudjuk.

Én az etetőanyagon, aromán és földön nem változtattam, a csali felhasználás leredukálódott a szúnyogra, löszös földbe keverve. A versenynapokra egy-egy marék csontit és pinki, valamint fél liter gilisztát vittem be menekülési útként.

 

 

Péntek, első versenynap.

Egy jó sorsolás egy ilyen, sok kiváló (több országos bajnokságot és világbajnokságot megjárt) horgászt felvonultató versenyen nagyon sokat jelent. Talán a számhúzásnál izgultam a legjobban, telibe kihúztam a pálya mértani közepét: a 24-es helyet, azaz B12, a B szektor belső széle. A szektorok statisztikailag legrosszabb helye. Öröm volt viszont, hogy több neves horgászt a három forduló alatt elkerültem (a sorsolási rács miatt). Azonban a pénteki versenynapot még Sivák Matyival és Novák Janival meg kellett oldanom.  A felkészülési idő majdnem rövid lett. Éppen végeztem a botok összehúzásával, amikor bedudálták az etetést. Etetőbot nélkül egy közepes kosárral dobtam meg a 18 illetve egy 26 méteres távot. A 26 méteren kezdtem, ami jól indult, egy óra alatt volt 2 nagy keszegem és jó pár nagy törpeharcsám. Azonban utána csend lett, mert majd egy órát ültem pár apróság kedvéért. Ekkor kijöttem 18 méterre, és egy rövid sorozattal megetettem. Negyedik dobásra nagy keszeget fogtam, majd rögtön még egyet. Ekkor már tudtam innen nem fogok váltani. Kisebb nagyobb szünetekkel jöttek a keszeg 1-2 etapokban. 27 darabnál fújták le az első fordulót. Mivel engem mértek utoljára, pontosan tudtam mennyi halat kellett fognom az egyeshez. Jött az infó, hogy 7 kiló feletti az egyes a szektorban. Tudtam, hogy 25 dkg-os átlaggal a 27 db hal nagyon közeli súly lenne, de volt 3 nagy, majd 40 dkg-os keszeg és pár törpe is. Így bizakodtam. Aztán amikor megemeltem a szákot és felmentem a lépcsőn, éreztem nem lesz baj, 8640 gramm, szektor egy. Walter Tomi mondta még Ghent-ben: az első versenynap az utolsó edzésnap. Az volt.

 

Este a srácokkal jól átbeszéltük a napot, 23 óra után mentünk aludni.

 

 

Szombat, második versenynap.

 

A „D” szektorban Erdei mester mellé sorsolt a Fortuna nagyasszonya. A pénteki két táv megmaradt, de a távolabbit, Gábor Andris jó szereplése miatt beljebb húztam 30 méterre. Elkezdődött a verseny, de a halak erről nem vettek tudomást, mert nálam sehol nem akart összeállni sem a törpe, sem a keszeg. A hosszú táv nem működött, a röviden meg Attila mellett nem tudtam a halakat összegyűjteni. Ekkor felálltam a ládáról és húztam az egyik boton egy 22 méteres távot, ahol szépen apránként elindult a keszeg, és végül sikerült 24 db-ot összegyűjteni, persze csak aprókat. Attila nagyon pontosan és magabiztosan fogta a halat. A lefújás pillanatában magam 4.-5. helyre tettem, mert bár figyeltem a szomszédokat, tudtam a halaim kicsik. Mérlegelésnél örömmel láttam, hogy tőlem ballra ülő 7 versenyzőt megvertem, Attila első lett, és a szélső helyek is kevesebb súlyokat fogta. Kettesre mentettem a napot a távolság váltással, és szerencsére máshol is csak a kisebb keszeget fogták.

 

Ekkor az összesítés szerint a negyedik helyen álltam a hárompontosok közül a legkevesebb fogott súllyal. Bíztam benne, hogy az előzetesen kitűzött kerettagságot már mindenképpen elérem. A biztonsági horgászatra koncentrálva minden végszereléket újra kötöttem, és nem változtattam semmit az etetőanyagon és a csalikon.

 

Vasárnap, harmadik versenynap.

 

A „mumus” „A” szektorban kellett leülnünk, horgászni. Azonban a szélső szektorokban tudvalevőleges, hogy a széléről befele haladva egyre rosszabbak az esélyek. Húzásnál szinte az összes kis számot kihúzták előttem, így nekem a 10-es hely jutott. Ladányi Béla, akinek szintén 3 pontja volt, mellém a 11-esre húzott. Tudtuk, hogy a szélek nem verhetőek az oldalról érkező halak miatt. Viszont a szektorban a Béla és az én helyezésünk dönti el az összesített végeredményünk. A „C” szektorban Lantos Jani és Siroki Dávid szintén 3-3 ponttal vágtak neki az utolsó fordulónak. Ugyan olyan esélyekkel, mint mi az „A”-ban.

 

A horgászat nagyon lassan épült fel, nekem félidőben még csak pár jobb és pár apróbb törpém volt. Míg Bélának már 3db jobb, úgymond szákolós keszeg volt a szákban. Végig próbáltam mindent, kis keszeg, törpe, vízközt, ködölve, de nem akart összeállni a horgászat. Így nem maradt más választásom, mint hogy a távolabbi távon, pontosan dobva sokat kivárva ráültem a nagy keszegre. A harmadik óra végére meg is jött az első, majd kettő egymás után. Tudtam, innen már sehova. Lassan felépült az etetés, csak etetőanyag, szúnyog és még szúnyog. Fej-fej mellett fogtuk a jó, akár 40 dkg-os dévérkeszeget. Aztán úgy összeállt, hogy egymás után fogtam 3-at, ezzel egy kicsit elhúztam a többiektől. A verseny közben, a sétálóktól néha jött darabszám infó a pálya másik részéről, hasonló darabszámokkal. Tudtam még messze a vége. Másik szektorokból csak rossz hírek jöttek, sehol nincs hal. Akkor kezdtem el játszani a gondolattal, hogy itt még bármi is lehet a végeredmény. Jött Walter Tomi és leszólt a töltésről: Mi van bajnokjelöltek? Mondtuk a darabszámokat. Mondta, hogy a többi szektorban összesen ennyi dévért fogtak. Meg, hogy a Sipos Gabi a széle mellett jól fogja a nagy keszeget. Horgásztunk tovább. De a tempó belassult, kisimult a víz, jött pár felhő és elment a nap is. Láttam, hogy Béla ráült a dobásokra, és 2-3 percet is kivárt. Az edzéseken nekünk ez nagyon nem működött, ezért dobtam egy rövid sorozatot laza kajával, sok szúnyoggal. Aminek az eredménye az lett, hogy a 6. dobásra és utána a 7.-re is nagy dévért fogtam. Még öt perc volt vissza, amikor egy jó kapásra bevágtam, de fárasztásnál félúton lemaradt a dévér. Lefújták az utolsó fordulót.

 

Darabszámban jól álltam, mert 17-nél állt meg a számláló. Aztán jöttek mérlegelni, a szélén 3-6 kilókat fogtak, majd megmértek és 5 kilónál szektor másodikként álltam. Megmérték Bélát is 4,5 kiló körül fogott. Már ekkor szóltak, hogy biztos dobogó, de még a többi szektort mérik. A „B”-ben Döme Gábornak egyest kellett horgásznia a bajnokság megnyeréséhez, azonban 4-es horgászott. A „C”-ben Lantos Jani és Dávid nem tudott az első kettőbe kerülni, így jött a felismerés, hogy megnyertem a bajnokságot. Hihetetlen jó érzés töltött el. A szokásos összepakolás közben azon gondolkoztam, hogy mennyire örülök, a kerettagság megtartása mellett sikerült megnyerni a magyar bajnokságot. Ekkor már jó barát hívott, gratuláltak. Sokan előbb tudták, mint ahogy megvolt az eredményhirdetés.

 

 

Sokan kérdezték utána, miben láttam horgászatom másnak, mint a többieké. Talán a felismerés, hogy erre a pályára egy konkrét taktikát nem tudtunk kidolgozni, így a három technikát váltogatva, néha kockáztatva sikerült előrébb lépni a szektorban.

 

Örömömre szolgált, hogy leírhattam az elmúlt napok eseményeit, gondolatait, így hogy túl vagyunk a 2014-es Magyar Feeder Országos Bajnokságon. Bízom benne, hogy sokan találnak majd hasznos információt a sorok között és a hétköznapi horgászatban alkalmazzák majd.

 

 

És hogy mi lesz ez után? Természetesen versenyzem tovább, hobbiból, mert nekem a horgászat kikapcsolódás és hobbi is egyben.

 

Üdv: Kocsis László, barátoknak Cila :) 

 

fotó: Csabió - horgaszklub.eu

Kocsis László

Kedvenc halfaj: ponty, dévérkeszeg, compó
Kedvenc horgászmódszer: feeder, valamint valamennyi finomszerelékes technika
Rövid bemutatkozás: Gyerekorom óta horgászom, már szakközép iskolába jártam, amikor meghívtak egy úszós versenyre. Akkor még nem sejtettem, hogy ott valami eldőlt, méghozzá nagyon hosszú időre. Ahogy teltek az évek, egyre több versenyre kezdtem járni. Egy nagyszerű versenyző (Lamer) segítségével eljutottam egy olyan egyesülethez, ami nagyban segítette a céljaimat. Jó pár éve aztán valahogyan elkeveredtem egy feeder versenyre is. Ez Pál fordulat volt a javából. Az újonnan kialakuló feeder versenyzői kör új lehetőségeket kínált itthon és nemzetközi porondon is. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok minden változott, de cél megmaradt:

Vagy nyerni egy versenyen, vagy tanulni belőle! :)

A horgászat mára napi szintű elfoglaltság lett: termékfejlesztések, folyamatos szerzői munkák, film forgatások, csapatépítés, valamint tisztségviselői poszt a RDHSZ verseny szakosztályában. 

Eredmények: 2014 Magyar Feeder bajnokság 1. hely, 4-szeres magyar válogatott kerettag, Belgium Feeder VB csapat segítő csapat ezüst, Hollandia Feeder VB csapat bronz csapattag. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
Termékek