h
0
Módszerek háborúja
2018. Jan. 29.

Minden horgásznak megvan a kedvenc horgászmódszere. Lehet az match botos, rakós, vagy éppen feeder botos technika, az biztos, hogy a horgász folyamatosan fejlesztgeti és csiszolgatja a technikáját azért, hogy a lehető legeredményesebb legyen.

Lehoczki Péter

Vitatkozni nem érdemes, hogy melyik technika a jobb és miért, mert eldönteni szinte lehetetlen, hiszen nagyon sok tényező van, ami elbillentheti a mérleget a 2 módszer között.

A közelmúltban volt egy hosszan elnyúló beszélgetésem Tótok Gergely horgászbarátommal, aki már hosszú évek óta a rakós valamint a match botos horgászat megszállottja. A beszélgetés végén úgy döntöttük, hogy összehasonlítjuk a két technikát egy baráti „verseny” során, melynek célhala a keszeg lesz.

A horgászat helyszínéül egy olyan tavat választottunk, melyen mindketten sokat horgászunk, így tudtuk, hogy a tóban lévő keszegállomány lehetővé teszi a pörgős pecázást.

Hogy ne legyen könnyű dolgunk, a tónak egy olyan szegletét választottuk, ahol még soha nem pecázott egyikünk se, viszont mindkettőnk érdeklődését felkeltette. A meghorgászandó terület egy a parttól 25 méterre lévő kis sziget előtti rész volt, melyet könnyen meg lehetett dobni match bottal és feeder bottal egyaránt.

A ládák elhelyezését követően megkezdtük az etetőanyagok bekeverését. Mindketten a Carpzoom Competition Big Bream és Etang etetőanyagaiból kevertünk 1-1 kilót, melyet törőszitán átrostáltunk, hogy még finom szemcsézetű keszegcsemegét kapjunk. Élő anyagnak mindketten csak minimális mennyiségű csontit és pinkit adtunk hozzá. A 2 kaja között annyi eltérés volt, hogy én pluszba karamellás aromával és viszonylag könnyen bontó földdel turbóztam fel az etetőanyagomat, míg Geri angolmorzsa hozzáadásával próbálta fokozni a csalogatóhatását.

 

A meder feltérképezése során találtunk egy kb. 1 méteres törést, mely véleményünk szerint jó haltartó hely lehet, így mindketten úgy döntöttünk, hogy ezt a törést fogjuk meghorgászni.

A horgászat megkezdése előtt alapozó etetést végeztünk. Míg Geri az etetőanyagot csúzlival jutatta nagy pontossággal az úszója közvetlen közelébe, addig én egy gerinces feeder bottal és egy nagyméretű etetőkosárral végeztem ezt el. Mivel a keszeghorgászatok során minden esetben ki klipszelem az orsóimra felcsévélt damilt, így én is viszonylag pontosan, körülbelül 1 négyzetméter sugarú körben tudtam kialakítani az etetésemet.

 

Miután kellő mennyiségű etetőanyagot juttattunk a vízbe, megkezdődött a „verseny”. A késő őszi időben bizony nem táplálkoztak intenzíven a halak, így az első kapásra meglehetősen sokat kellett várni. Szerencsémre az első pár darab halat nekem sikerült megfognom, de ezek mérete messze elmaradt a várttól.

Már a 4. halamat foghattam, amikor Gerinek még kapása sem volt. Úgy döntött, hogy elhagyja a már kialakított etetését, és megpróbálja meghorgászni a sziget bal oldalán lévő nádas előtti területet. Ez bizony jó döntés volt. Miután kellő mennyiségű gombócot csúzlizott be, egyszer csak eltűnt az úszója, és egy szép tenyeres keszeget tudott a szákjába helyezni. Gondoltam, hogy csak szerencséje volt, de tévedtem, ugyanis ez kb. 5-6 percenkét megismétlődött.

Igaz én is bírtam húzni a halat, de engem teljesen elleptek a snecik, így súlyban elég komoly előnyre tett szert ellenfelem.

Tudtam, hogy valamin változtatnom kell. Mivel nagyon sok versenyem elment már azzal, hogy elhagytam az etetésem, ezért úgy döntöttem, hogy nem a helyen, hanem a végszerelékemen fogok változtatni. Az addig használt 50 centis előke helyére 1 méteres előke került, és a 16-os horgot felváltotta egy 14-es méretű, vastagabb húsú horog. A csali méretén is változtattam. A 2 szem pinkit felváltotta 2 szem csonti, és az etetőanyagba is több élő anyag került.

Ezekkel a változtatásokkal nem nyúltam mellé. Az addig fogott sneciket felváltották a tenyeres keszegek, és kapásaim is sűrűbben voltak mint „ellenfelemnek”, így ha megelőzni nem is, de utolérni sikerült őt. 4-4 kilónyi halat sikerült zsákmányolnunk, mely ebben a késő őszi időben egész jónak számít.

A horgászat végére mindkettőnk technikájának sikerült felmérnünk előnyeit és hátrányait.

Az erősen iszapos területeken egyértelműen egyszerűbb az úszós horgászok dolga, ugyanis etető kosár hiányában nekik nem kell félniük attól, hogy az belesüllyed az iszapba és még esetleg a csalit is belehúzza. A feeder horgásznak viszont meg kell válogatnia, hogy milyen súlyú és méretű kosarakat használjon, ugyanis a rosszul megválasztott kosár könnyen ronthat a horgászat eredményességén. Megfelelő mederviszonyoknál és szélcsendes időben szinte teljesen kiegyenlített a verseny a 2 módszer között, azonban ha feltámad a szél és hullámokat kavar, akkor bizony erősen a feeder botos technika felé billen a mérleg. Ilyenkor a könnyű úszókon szinte lehetetlen látni a finom kapásokat, viszont a feeder bot spicce még ilyenkor is közvetíti a leglágyabb kapásokat is.

 

Mivel mindkettőnk technikájával sikerült eredményesen pecázni és a fogott súly is megegyezett, ezért kijelenthetem, hogy a „Módszerek Háborúja” döntetlen!

Lehoczki Péter

Horgászmódszer: feeder, ha több napot akarok a tóparton tölteni, akkor a bojlizásra is vevő vagyok

Kedvenc hal: békések közül bármelyik

Bemutatkozás: Az első horgászatomra 6 éves koromban került sor. Már ekkor magával ragadott a horgászat szépsége és ez az érzés a mai napig sem változott. A feeder horgászattal IFI horgászként ismerkedtem meg mely nagy fordulópont volt az életemben. Az addig imádott úszós technikát végérvényesen felváltotta a feederezés. Azóta folyamatosan csiszolgatom és tökéletesítem technikámat, mivel tudom, hogy a mai világban csak így lehet lépést tartani a horgászat fejlődésével. A 2017-es év elején sikerült ismeretséget kötnöm a Carpzoom tesztcsapat tagjaival és lehetőségem nyílt arra, hogy a cikkírójuk legyek. Ezzel valóra vált az egyik nagy álmom, mivel olyan horgászoktól tanulhatok, akiknek a nevét már ismeri a horgásztársadalom.

Remélem cikkeimmel sokat tudok segíteni horgásztársaimnak.

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

A cikkben szereplő termékek