Te miért horgászol? Szólalt meg mögöttem egy hang. A magafajta horgász az ily módon feltett kérdésre rácsodálkozik. Hogy lehet ilyent kérdezni? Ez olyan, mint ha mi horgászok visszakérdeznénk. Te miért a lélegzel?

Szűkös szabadidővel rendelkezem sok esetben, ami horgászatra tudok fordítani, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Természetesen én is szeretem azokat a napokat mikor már a pirkadat a tóparton fogad és egész szabadidőmet a természetben tölthetem, de ez nem adatik meg olyan sokszor, mint szeretném. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy akkor is lehetünk eredményesek, amikor csak pár órát tudunk a vízparton tölteni, kár lenne ezt az időt veszni hagyni.

A hálóba zsúfolt nyűvek esete a pontyokkal. - Imádok minden tavaszt, jó látni, ahogy ébred a természet a hosszú fagy és a jég fogságából. Ez a természet rendje. Titkon az ember mindig előrébb szeretné hozni, csak a maga javára. Ahogy a vizek többsége megszabadul a jégpáncéltól, és egy pár fokot melegedik, a fogások esélye megtöbbszöröződik. Ilyenkor olyan vagyok, mint a megzargatott hangyaboly, én sem találom a helyem. Minden idegvégződésem az alkalmat, lehetőséget keresi. Szeretnék mielőbb a vízparton ülni, a madárzsivaj közepette a picker spicceket lesni.