a
0
Milyen módon jutnak folyadékhoz a halak?
2018. Dec. 23.

Vajon isznak-e?

Minden élőlény számára fennmaradásukhoz létfontosságú a víz, ez tartja életben őket. A növények és állatok egyaránt víz formájában vesznek magukhoz folyadékot, mely folyamatot a fejlettebb állatok esetén – ha az a szájukon át történik – ivásnak nevezzük.

Azokat a vízben élő gerinceseket tartjuk halnak, melyek úszók segítségével változtatják helyüket, és kopoltyúval lélegeznek.

 

Akvarisztika 3

A vízben létezésük ellenére vagy éppen ebből kifolyólag szervezetüknek szüksége van a folyadékra.

Amikor a hal kinyitja a száját az azonnal megtelik vízzel. A táplálékával együtt az mindenképpen bejut a gyomrába. Mostanság minden természetes vízben találunk halakat, viszont minden fajuk kizárólag a számukra kedvező feltételek mellett tud csak életben maradni. Édesvízből sós vízbe és fordítva csupán nagyon kevés faj példányai képesek átúszni anélkül, hogy egészségük ne károsodjon, mivel más-más módon veszik fel a vizet.

Tisztázzuk először azt, hogy mi ennek a különbségnek az oka. Két fő tényező van, amely ebben közrejátszik. Egyik az ozmózis, melynek lényege, hogy amikor egy oldószerbe (pl. víz), amelyben bizonyos koncentrációjú oldott anyag (esetünkben só) van, belehelyezünk egy másfajta töménységű elegyet, melyet félig vagy teljesen áteresztő hártya vesz körül, az oldószer áramlani kezd. Az oldószer mindig a kisebb koncentrációjú helyről a nagyobb felé áramlik, hogy egyensúlyi állapot jöhessen létre. A folyadék koncentráció-különbségnek megfelelő átáramlását a hártyán diffúziónak nevezzük.

A halak pikkelye, a szájüreg, a kopoltyú és a test más részeinek hámja, valamint számos belső szervében és szövetében fellelhető sejtek határhártyája (membránja) elméletileg átjárható a víz számára. A sókat és számos további anyagot ellenben a hártyák visszatartják.

Ebből következhet a kérdés, ha a víz szabadon mozoghat, merre áramlik a testből? Abból ki vagy abba be?

A diffúziót az oldatok ozmózisos nyomása irányítja, amely a bennük oldott anyagok mennyiségétől, az oldat töménységétől függ. Minél több az oldott anyag annál nagyobb az ozmózisos nyomás, és annál nagyobb erővel szívja az oldat magába az vizet.

Az édesvízben nincs mérhető ozmózisnyomás. A halak vérében és testnedveiben az oldott sók és fehérjetermészetű anyagok ellenben 6-10 atmoszférányi ozmózisos nyomást hoznak létre, ezzel az erővel szívja magába a vizet az édesvízi halak szervezete. Ez intenzív vízáramlást eredményez. Ezek a haltípusok alkalmazkodtak a vízfelesleg gyors kiválasztásához, ezért testük nem puffad fel, ezáltal biztosítva van számukra az életben maradás. Ennek a folyamatnak köszönhető, hogy az édesvízi halaknak nincs szüksége víz ívásra.

Mindez valamivel másképp működik a tengeri halaknál, melyek vízközegének sókoncentrációja nagyobb, mint a szervezetüké. Ez a külső tényező az ozmózisnak megfelelően, ami 32 atmoszféra nyomást teremt, nagy erővel szívja ki belőlük a vizet. A sós vízi halak esetében tehát nagy mennyiségű só távozik a szervezetükből, így ezen fajoknak szükségük van arra, hogy igyanak, pótolva azzal a bőrükön keresztül távozó vizet.

A kopoltyújukban lévő speciális sejteken keresztül eltávolítják a szervezetükbe a vízzel bevitt sót, és így teremtik meg az egyensúlyt. Ezek a halak jellemzően nem, vagy alig használják a vizeletkiválasztó rendszerüket, azaz nem, vagy csak keveset vizelnek.

A cápák és a ráják más módon oldják meg mindezt a nehézséget. Kopoltyúikat olyan jellegzetes membrán borítja, mely miatt nem tudják kiválasztani a karbamid nevű anyagot, és az felgyülemlik vérükben. - Karbamid: a szénsav diamidjának tekinthető szerves vegyület. Savakkal sókat képez. - A nagy karbamidkoncentráció miatt az ozmózisnyomás nagyobb lesz a cápák és ráják testében, mint a tengervízben, ezért a bőrükön keresztül beáramlik a víz a szervezetükbe, amit a vesén keresztül kiválasztanak, és a tengerbe ürítenek.

 

Akvarisztika 3
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!