Emeld meg a csalit

Biztos vagyok benne, hogy minden horgásznak volt már úgynevezett betli napja. Ezeken a napokon egyszerűen semmilyen csalival, aromával, vagy csodaszerrel nem sikerül kapást elérni. Pedig a hiba a mi „készülékünkben” van, nem a halakban. Ilyenkor az esetek többségében egyszerűen csak rossz helyen keressük a halat. Ilyenkor elő kell vennünk azokat a végszerelékeket, amelyekkel máshol, jelen esetben vízközt lehet halat fogni.

Jó, de mikor?

Vannak előjelek, amelyek segítik a döntést. Ilyenek a láthatóan felszín közelében úszkáló, fröcskölő halak. Sokan vallják, hogy a látott halat nem lehet megfogni, de meg lehet, mert a legtöbb hal, jelen esetben a keszegek csoportos halak, és ahol egy van, ott van több is. A másik nagyon fontos előjele a vízközt tartózkodó halaknak a behulló szerelék döcögése. Ilyenkor a főzsinór egyszerűen elakad a halakban. Ezt a bedobás után az érzékeny spiccen nagyon jól látni. Olyan mintha többször érne fenékre a kosár. A harmadik és legnyilvánvalóbb jele a szituációnak, a bedobást követő azonnali kapás. A kosár után, a lassan fenékre ülő csalit, a vízközt tartózkodó keszegek előszeretettel tekintik természetes tápláléknak. Ha ilyen helyzetekkel találkozunk, érdemes célzottan vízközt horgászni.

Infó

Sokakban felmerül a kérdés, miért tartózkodnak a halak egy-egy, a fenéktől feljebbi vízrétegben, amikor ott nincs vagy csak nagyon kevés táplálék van. Sok elmélet született már, de a legkézenfekvőbb a vizek hőmérsékleti rétegződése. Ilyenkor egy szinte határozott vonal mentén válik el a hidegebb és a melegebb víz. Ezeket a rétegeket keresik fel a halak, a hideg vizet kerülve.

A határok

A módszernek persze vannak határai. Álló, vagy lassan áramló vízen lehet alkalmazni. A vízközt ingázó halak csalogatása nehezebb, hiszen ott nem lehet helyben tartani az etetést. A halak viselkedése itt más, mert folyamatosan ingáznak fel-le, akár végigjárva a teljes vízréteget. A másik határ szerintem a horgász kitartása. Ezek a vízközti horgászatoknál nem ritka a gyors ütemű, akár 2 perces bedobás sem. Az ok egyszerű, ez a metódus így működő képes, mert a vízközti etetést fenn kell tartani, ezt pedig csak a nagymennyiségű és gyors ütemű etetéssel lehet megvalósítani.

Tippek az etetéshez

Az etetőanyag választásnál fontos feltétel hogy a keverékünk nedvesen is könnyű legyen. A keverésnél is érdemes egy kicsit szárazabbra hagyni, így már a vízbeéréskor oldódni fog, egy etetőanyag és felhő csíkot húz maga után a kosár. Ebben a sávban, egy adott vízmagasságban biztosan megáll a hal (legtöbbször dévérkeszeg, karika keszeg, lapos keszeg). A hatásmechanizmust egy kevés ködölő, felhősítő adalékkal segíthetjük (ilyenek: litou, extra litou, különböző löszös földek). 
 

Tipp

Az etetőanyag keverékünk egy része lehet un. etang típusú, mert ezek tartalmaznak felszálló elemeket. Így a fenéken kioldódott keverékből felszálló csalogató szemcsék a vízközti halakat helyben tartják.

A szerelék igen egyszerű

A végszerelék egy feltételnek kell megfelelnie, ez, hogy minél egyszerűbb és a lehetőségekhez képes a legkönnyebb legyen. A lassan süllyedő kosárból több etetőanyag oldódik ki. A kosárnál érdemes a ritka hálós variánsokat használni. A horogelőke megválasztásánál érdemes a merevebb fajtákat választani (akár fluorocarbon), mert így a gubancolódás lehetősége csökken. A horog kulcsfontosságú, több okból is. A vízközti horgászat fő hala a keszeg (persze más hal is megfogható így), a keszegek fő csalija a szúnyoglárva. A szúnyogos horgászathoz vékony húsú, könnyű, rendkívül hegyes horgokat kell használni. A lebegtetéshez használ lebegő csalik sok esetben csak segédek a horgon. Vagyis ha csak ezekkel (puffasztott köles, rizs) csaliznánk, nem érnénk el kapást!

A lebegtetés eszközei

A lebegtetéshez kis túlzással mindent lehet használni, ami könnyebb a víznél. Mégis azt mondom, ha lehet, MINDIG TERMÉSZETES anyagokkal lebegtessük meg a csalik. Így elkerüljük, a bár jelentéktelennek tűnő, de mégis valós környezet szennyezés. Ne használjunk hungarocell golyót, műanyag szivacsot, vagy gumit. Használjunk puffasztott vagy extrudált kukoricát, puffasztott rizst vagy kölest. Ezek lebomlanak a vízben, vagy természetes táplálékai lesznek a halaknak.

 
Tipp

A lebegtetésre használt csalinkat mindig ellenőrizzük le, meddig bírja a víz alatt. Sok esetben ez rövidebb idő, mint gondolnánk (arról nem is beszélve, hogy a mélyebb vízben a víznyomás ezt még fel is gyorsítja). A felcsalizott horgunk dobjuk a kézmosó tálunkba, így látni fogjuk meddig tarthat a vízközti horgászat.

Bojlis, methodos vonal

Nem mehetünk el szó nélkül a többi módszerben alkalmazott lebegtetés mellett. A bojlis-nagyponty horgászok, és a method feeder horgászok is kivétel nélkül alkalmazzák a lebegtetett csalikat. Ők azonban nem a vízközt tartózkodó halak miatt, hanem, hogy a csalit megmutassák a halnak. Gondoljunk csak bele, a fenéken elterülő etetőanyag közepén pár centire kiemelt horogcsalit milyen könnyen megtalálja a ponty, legyen szó akár bojliról vagy pelletről.

A végszerelék:

• Főzsinór: 0,16-0,18 mm

• Kosár: ritka lyukú, nagyméretű 15-25-25 g

• Előke: 0,12-0,14 mm, hossza minimum 50 cm

• Horog: a lehető legkönnyebb, vékony húsú

Szöveg és kép: Kocsis László