Fókuszban a feeder horgok

Mára eljutottunk a számítógép vezérlésű gépek által készített magas széntartalmú acél horgokig. Ha a mai horogkatalógusokat megnézzük, azt vesszük észre, hogy hatalmas, már-már zavarba ejtő méret és alak kínálatban válogathatunk, a horgászatunk egyik legfontosabb darabjából.

A feeder technika horgai
De valójában milyen is a jó feeder horog? Erre egyértelmű választ nem lehet adni, talán a fenekező horgászathoz készített típusok a legnépszerűbbek. Nézzük át a horog jellemzőit sorra, a hegy kialakítása, a horog öble, a szár vastagsága, a szakáll kialakítása, valamint a fej típusa. Mind-mind fontos része a horognak.

A hegykialakítása lehet egyenes vagy befele (a szár fele) hajlított, mindkettő kedvelt forma. Az egyenes hegykialakításnál a bevágáskor létrejövő erő a leghatékonyabb, biztosan átüti még az amur legkeményebb porcos száját is. A befele hajlított típusokat akadós terepen érdemes felkötni, így elkerülve a nem kívánt leakadásokat. A horog hegyét gyakran ellenőrizzük, főleg ha köves kavicsos helyen horgászunk! Alkalmazzuk a körömtesztet: egyszerűen a hüvelykujjunk körmén óvatosan meghúzzuk a horog hegyét, ha elakad, akkor jó, ha megcsúszik, akkor ideje cserélni. Régebben a hegyeket még csiszolták, manapság már inkább kémiai úton hegyezik. A különbség, hogy az utóbbi mikroszkóp alatt tökéletes sima felületet ad, könnyebben akad.

A horog öble azt mutatja, hogy mekkora húst fog akasztás után a halban, valamint a feeder horgászatban a szárra húzott csali méretét is korlátozza. A nagy kerek öblű, oldalra hajlított horgok jelenleg is a pontyhorgászok legkedveltebb darabjai. Az egyes hajszálelőkék megjelenése előtt, a pontyhorgászok előszeretettel használtak (és használnak ma is) azért is ilyen horgokat, mert nagyméretű, közvetlenül a szárra húzott csalizást tett lehetővé. Azt mindig szem előtt kell tartani, hogy a tökéletes akadás érdekében a horog hegye lehetőleg mindig lógjon ki a csali síkjából. Csak nagyok óvatos kapások esetén rejtsük közvetlenül a csaliba.

A szár vastagsága a horog erősségét határolja be. Nyilvánvaló, ha nádfal előtt horgászunk, akkor vastag húsú horgot választunk, hogy a megugró halat biztonsággal meg tudjuk fordítani a nádfal előtt. Azonban a vastag szár nagy sebet hagy, ezt is érdemes figyelembe venni. A másik véglet, amikor a vékony, könnyű horgot a hal észrevétlenül veszi fel. A szár hossza a behatolási szöget határozza meg. A rövidebbek rosszabb, a hosszabbak hatékonyabban adják át a bevágás erejét.

A szakáll kialakításánál a gyártóknak követelmény, hogy a horogszárat az nem gyengítheti. A szakáll lehet normálméretű, lehet mikró, de egyre elterjedtebbek a szakáll nélküli horgok is. Mindhárom típusnak megvan az előnye és hátránya is. Minél nagyobb a horog szakálla, az annál nehezebben üti át a hal száját. A feeder technikában egyre többet találkozni a szakáll nélküli, az úgynevezett BARBLESS horgokkal.

Ezek nagy előnye, hogy akasztáskor nagyon pici sebet üt, és jól tart. Azonban az ilyen horgoknál a folyamatos kontaktus elengedhetetlen, ha egy pillanatra is belazul a zsinór, akkor az a hal elvesztését jelentheti (ilyenkor vehetjük számításba a nagyobb nyúlású zsinórokat!). Ha a kedvenc alakú horgunk nem kapható szakáll nélküli kivitelben, akkor annak szakállát egyszerűen egy fogóval nyomjuk le.

A horgok fejkialakítása két fajta lehet, lapkás vagy füles. A lapkást kisebb halaknál érdemes használni (keszeg, kárász, compó). Nagyobb terhelések alatt a füles horgok jobban vizsgáznak. Egyes speciális, csomómentes előkék elkészítéséhez elengedhetetlen a fül jelenléte. Még a tulajdonságok felsorolásából kimaradt a szín. Ebben megoszlik a horgásztársadalom véleménye. Vannak, akik szentelnek neki tulajdonságot, s vannak, akik nem. Egyes felmérések szerint a pontyok nem látnak színeket, csak árnyalatokat. Ennek ellenére, ha nem keltünk feltűnést az előnyünkre válhat. Már kapható speciális terepszínű horog is, de az általános horgásznak megfelelhet a sötét (B) esetleg arany (G) vagy piros színezet (R). Tiszta vízben kerüljük a fémszínű (N) horgokat. Ha a csalihoz választunk horogszínt, akkor az a pontyoknak nem fog feltűnést kelteni.

Írta és fényképezte: Kocsis László
Megjelent a Pontyvilág magazin 2009 augusztusi számában