Óvakodj a törpétől!
Szendviccsel a törpe ellen?
Bizonyára sokan vagyunk mi horgászok, akik megfordultunk már bőséges fogásokkal kecsegtető vizeken. Az örömteli horgászat megkezdését követően a pillanatokon belül jelentkező kapás reménnyel tölt el mindenkit.
A megemelkedett adrenalin szint hatására és a spicc folyamatos rezgésére egy határozott bevágással válaszolunk. A legnagyobb meglepetésben akkor van részünk, amikor farkasszemet nézünk a horgászok és tógazdák rémálmával, a törpeharcsával. Ráadásul, ahol egy van, ott van belőle bőven. Legyen szó éjjelről vagy nappalról, ez a kis bestiális teremtés szüntelenül éhes, ezért a nap bármely szakában találkozhatunk velük. Az etetőkosarunk csobbanása mágnesként vonzza őket a csalinkhoz. Mondhatni, hogy tökéletesen működik a Pavlovi-reflex. Ami a mederfenéken az útjukba kerül, azt előszeretettel felszippantják csillapíthatatlan éhségüknek köszönhetően. Főként, ha csalink mozog is, esélyt sem hagynak más halaknak arra, hogy megízlelhessék a felkínált csemegénket. Ez akár a betervezett élvezetes horgászat végét is jelentheti, mert képtelenség lesz majd említésre méltó halat fognunk. Hacsak nem...

A Bestia
Hazánkban két fajtája terjedt el, a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa. Ez a kedvesnek tűnő kis „halacskánk" képes megpecsételni egy-egy kiemelkedő horgászvizünk sorsát is, mert garantáltan elmegy a kedve mindenkinek egy „törpés nap" után. Szinte mindenféle vízben előfordul, legyen az természetes vagy mesterséges, folyókban, tavakban, holtágakban, bányatavakban. Ahol megfelelő életteret talál, ott előbb-utóbb elszaporodik és a helyi halfauna táplálék konkurense lesz. Sajnos tény, ahova beteszi a lábát (akarom mondani uszonyát) és megtelepszik, onnan hétköznapi eszközökkel eltávolítani képtelenség. Az egyik leghatékonyabb módszer ellenük a rendszeres halászat, valamint a csapdázás.

Mázsaszám van belőlük ott, ahol elszaporodik.

Vigyázzunk! Az oldalán elhelyezkedő tüskéivel komoly sebeket okozhat.
Ízletes húsának köszönhetően sokan kedvelik, számos elkészítési módja is ismert. Persze elsősorban nem a leggyakrabban előforduló 6-8 cm-es példányokra gondolok, ugyanis ahol nincs elszaporodva ott évek alatt képes akár kiló körülire is megnőni. Gyakori jelenség az, hogy egyik évről a másikra egyszerűen csak eltűnnek. Vélhetően a túlszaporodásuknak köszönhetően a természet visszavág, és egy vírus okozta betegség elpusztítja a népes és szapora állományt.
De hogyan védekezhetünk ellenük hatékonyan?
Talán a legegyszerűbb, de nem a legkézenfekvőbb megoldás, ha elkerüljük a „törpék" által ostromolt vizeket. Ez nehéz, hiszen sok horgász van, aki ragaszkodik a már jól megszokott vízhez.
Kerüljük az „élő anyag" használatát etetésnél és csalizásnál egyaránt. Próbálkozzunk inkább keményebb szemes magvakkal. Egyszerű megoldás még a szendvicsek bevetése.

Ennyire egyszerű és praktikus.
Nem kell rögtön megijedni, mert nem az otthon is elkészíthető sonkás vagy kolbászos változatról van most szó. Ezek a fajta szendvicsek már készen kaphatók, ezért további előkészületet már nem igényelnek, roppant kis helyen elférnek, ráadásul csalizni velük a lehető legegyszerűbb. Ezek a kemény és lebegő csalik, kemény kukoricából, csicseriborsóból, valamint a kettő kombinációjából is egyaránt készülnek, amit ez a kis halacska előszeretettel elkerül. Az oka nagyon egyszerű, nem oldódnak, nem mozognak, ezért nem érdekli őket és továbbállnak más jellegű táplálék után kutatva. Köztudott, hogy a „törpés" helyeken is inkább takarmánykukoricával etetnek, mert azt a kis harcsák nem kedvelik. Ráadásul, ezeket a készen kapható csalikat még fűzögetni sem kell, ami mellesleg a horgászatból venné el a drága időnket. Egyszerűen a horgot a kis szilikon fülön átbújtatjuk, és már repíthetjük is a szendvicsünket.

A nagyhalakra optimalizálva.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a csalik nem a népszerűtlen törpeharcsák ellen készültek. Ez csak egy lehetőség arra az esetre, ha inkább távol akarjuk tartani őket a horgunktól azért, hogy a pontyokat és amurokat személyesen is megkérdezhessük, hogy mi a véleményük a szendvicsekről.

Én már megkérdeztem...
Írta és fényképezte: Tóth Henrik
