"A pellet lesz a tuti Pistabá!"
Őszbe fordult a nyár, az eső, pedig napok óta csak hullott és hullott szüntelen. Ilyenkor nem sok esélyünk van arra, hogy a szabadidőnket ténylegesen a szabadban tölthessük el. Persze tennivaló azért mindig akadna otthon is, de merőben másképpen végzi az ember a feladatát, ha közben lelki szemei előtt ott lebeg egy jó kis horgászat gondolata. Márpedig a szakadó eső ellenére nálam bizony ott lebegett, amikor pedig megcsörrent a telefonom szinte biztosra vettem, hogy hamarosan horgászni fogok...

A vonal túlsó végéről Pistabácsi szólt bele mélyről feltörő hangján: „Isten éltessen sokáig! Holnapután a vendégem vagy egy horgászatra!" Márpedig ebben az esetben ellenkezésnek helye nincs, még a fellebbezés gondolata is azon nyomban elvetve. Nem is lett volna értelme, hiszen a párom apukájáról lévén szó kötelességemnek éreztem eleget tenni eme ünnepélyes invitálásnak. Egy aprócska kikötésem azért akadt, mégpedig, az hogy a csalikról én fogok gondoskodni...
Szóval Pistabácsi amolyan „retrópecás" lévén azért nem feltétlenül veti meg a reformokat sem. Kapott már a családtól ajándékba feederbotot, hosszú nyelű merítőhálót cserélhető fejekkel, két méter hosszú szákot, amiben a hal nem nyomorodik meg. Természetesen ezeket mind előszeretettel használja, és semmi pénzért nem válna meg tőlük. Ennek örömére egy hirtelen ötlettől vezérelve titokban elhatároztam, hogy közeledő közös horgászatunk alkalmával megtanítom pellettel csalizni, kérdés az volt, hogy hogyan fogom ezt majd neki előadni...
Hamarjában elérkezett a horgászat napja. A hely kiválasztása és elfoglalása után már csak egy karnyújtásnyira álltunk a bedobástól, amikor Pistabá jelentkezett az előszeretettel használt kukoricáért és csontikért. Egy rövid fejvakarás majd toporgást követően nem volt mit tenni, közöltem vele a hírt, miszerint: „a pellet lesz a tuti Pistabá", mivel a kukorica meg a csonti otthon maradt (tettem hozzá halkan). Azt, hogy a tekintete kérdőn volt mogorva, vagy mogorván kérdő már nem emlékszem de az biztos, hogy gyorsan a kezébe adtam a kellékeket és a hozzávalókat majd szaporán magyarázni kezdtem:

Először is kell hozzá jó minőségű pellet.
![]() |
![]() |
Lehetőleg több méretben, és több ízben a variálhatóság miatt Mivel a Bloody Halibut és a Strawberry Halibut pelletek is fúrt kivitelűek, így azokat már csak fűzni kell.

Szükségünk van még szilikon stopperre is.
A különböző pelletek felkínálásának az egyik legegyszerűbb módszere az, ha szilikon bojlistopperre fűzzük fel. Miért?
• Mert nagyon egyszerűen és hihetetlen gyorsan csalizhatunk vele
• Nem kell hozzá „előtanulmány", hogy rögzíteni tudjuk a horgunkhoz
• Nem igényel semmiféle speciális kötést
• A zsebünkben is elfér
• Több méretben kapható, így különböző méretű pelleteket, vagy akár egyszerre több szemet is felfűzhetünk rá
• Fillérekért beszerezhető
![]() A kicsomagolást követően tépjünk le egyet |
![]() Válasszunk ki egy-két szem pelletet a csomagból, amit felkínálunk |
![]() Egy fűzőtűre húzzuk fel a szemeket. |
![]() Akasszuk be a stopper „szemét" a fűzőtű végébe |
![]() Húzzuk át óvatosan a stopperre a pelleteket |
![]() Akasszuk fel a stoppert a szeménél fogva a horogra és már készen is vagyunk |

Fél perc sem kellett és fel volt csalizva. „Ez tényleg nem volt bonyolult!"
Persze amikorra elkészültünk még mindig látszott a kétely és a bizonytalanság Pistabácsi arcán. Egyértelmű volt, ha van nála kukorica, azon nyomban lecseréli az ínycsiklandó pelleteket. Meggyőződése volt, hogy pontyot mással csak elvétve foghatunk én, pedig biztos voltam benne, hogy nem lesz igaza...
![]() |
![]() |
Percek múlva már szákolhatott is. Gyönyörű kiló körüli kárász csapta fel a karikát.
Pistabácsi a szebbnél szebb kárászok folyamatos kitessékelésével és leplezetlen örömével tudatta, hogy sikerült egy újabb életre szóló élménnyel megörvendeztetnem. A lelkivilágában már-már a megnyugvás jeleit véltem felfedezni, amikorra egy beköszönő ponty sikeresen megemelte a pulzusszámát. A szákolást követően már a fotót sem lehetett kihagyni, hiszen a tizenöt perc hírnév jár mindenkinek. A fényképezkedést hirtelen kellett bonyolítani, ugyanis a másik kapásjelző is már a botnak feszült...

Az adrenalin fokozó.

Terítéken a pontyok, és a közel ponty méretű kárászok.
Összepakoláskor Pistabá jelezte, hogy maradt még pellet bőven, mi legyen a sorsa? „Látja Pistabácsi milyen jó, hogy visszazárható a tasakja, tegye el a legközelebbi horgászatra", mire féltve őrzött kincsként a táskája mélyére süllyesztette. A hazafelé tartó úton az autóban nagyon sok minden szóba került a pelletek kapcsán. Amikor elhangzott az a szó, hogy bojlipellet és minibojli, egyszerre felcsillant a szeme. Kérdő pillantásával elárulta, hogy ezen a napon szakítva a hagyományokkal egy új korszak köszöntött be az Ő horgászéletébe.
Pistabának a technikát bemutatta, a történetet lejegyezte:
Tóth Henrik










