A teszthorgásznak is lehet humora!

Sajnos a tesztcsapattal töltött horgászat miatt elég kevés időm volt, így csak a lényeget tudom Neked leírni… Pénteken hajnalban szerencsésen megérkeztem Rétimajorba, akarom írni Őrspusztára, ami valójában Sáregresen van, de talán nem is ez a lényeg… Dehogyisnem lényeg, jut eszembe, hogy a reggeli utazásom is már kisebb konferenciabeszélgetéssel telt, amire a csapattal találkoztunk a megbeszélt úti célnál, ami Rétimajor, Őrspuszta, Sáregres vagy mittomén. A vége egy jó kiadós reggelibe torkollott.

Tehát teszttím, horgászat, forgatás, mindez egy helyen, egy igazán fantasztikus, vizekben bővelkedő helyszínre invitálta meg csapatunkat Csaba a Fisch Kft. ügyvezetője, aki a „cehhet” is állta. Jó arc, én nagyon komázom. (Remélem a szombat esti páleszezés nem tűnt fel Neki a számlán). Sajnos a forgatócsoport nem pénteken érkezett, így volt egy teljes napunk a terep feltérképezésére. Sok minden történt, így csak kuttyafuttában szaladnék rajta végig.

Lacival és Zénóval alias Orbán Tibivel egymás mellé ültünk le, hogy horgásszunk és teszteljünk. Ők ketten úgy döntöttek, hogy a hátunk mögött lévő tavon próbálnak meg halat fogni. Minden esélyük megvolt rá, akárcsak a lottóötösre, de képzeld Zénónak mégis sikerült. Közben jött a telefonra az üzenet, hogy Tommi, a Strike Pro reklámarca már több ragadozót is a partra csábított. A finomszerelékes vonal a tó ezen szegletében varázsütésre megszűnt, már csak azt vettem észre, hogy magamra maradtam…

Tehát teszttím, horgászat, forgatás, mindez egy helyen, egy igazán fantasztikus, vizekben bővelkedő helyszínre invitálta meg csapatunkat Csaba a Fisch Kft. ügyvezetője, aki a „cehhet” is állta. Jó arc, én nagyon komázom. (Remélem a szombat esti páleszezés nem tűnt fel Neki a számlán). Sajnos a forgatócsoport nem pénteken érkezett, így volt egy teljes napunk a terep feltérképezésére. Sok minden történt, így csak kuttyafuttában szaladnék rajta végig.

Lacival és Zénóval alias Orbán Tibivel egymás mellé ültünk le, hogy horgásszunk és teszteljünk. Ők ketten úgy döntöttek, hogy a hátunk mögött lévő tavon próbálnak meg halat fogni. Minden esélyük megvolt rá, akárcsak a lottóötösre, de képzeld Zénónak mégis sikerült. Közben jött a telefonra az üzenet, hogy Tommi, a Strike Pro reklámarca már több ragadozót is a partra csábított. A finomszerelékes vonal a tó ezen szegletében varázsütésre megszűnt, már csak azt vettem észre, hogy magamra maradtam…

Egy óra egyedüllét után megelégeltem, és elindultam megkeresni a csapatot. Hamarosan előkerültek, jóformán mindenkinek a kezében egy-egy kis rövidecske pálca (Tommi állítása szerint pergető botok) volt, amivel a vizet csapkodták. Tommi osztotta az észt látszott mindenkin, hogy hallgatnak rá. Mondjuk szerintem is jól pecázik. Nekem már gyanús volt, hogy mindenki halat fog. Még a pontyos „celebeknek” is sikerült elcsípniük egy-egy süllőt vagy sügeret. Egy életem, egy halálom kértem egy botot, hogy én is kipróbálom. Egy dobás egy hal egy bot. Megfogtam életem első csíkos sügerét rögtön az első dobásra. Annyira boldog voltam! Örömömben, vagy a nagy izgalomban észre sem vettem, hogy a bot kettétört. Ez szívás! Még szerencse, hogy Tommié volt! Azért nyugtatgattam, hogy tutira szálhibás volt és előbb vagy utóbb úgy is ez lett volna a sorsa. (Eldöntöttem, hogy veszek neki helyette egy másikat, de ne aggódj, most nem a gyerekek perselyéből veszem ki a rávalót). A lényeg, hogy egy fogott hal után inkább visszamentem pontyozni…

Délután megszavaztuk, hogy megrendeztük a háziversenyünket. Képzeld bejött az elméletem! Miszerint, ha súlyra több halat fogok, mint a második simán nyerem a versenyt. Így is lett, bár egy órán keresztül izgultam, de sikerült felkapaszkodnom… Szegény Zénó sokáig vezetett az egy kárászával. Tudod Ő az új srác a csapatban. Egyébként remek horgász tud nagyhalakat is fogni, és ezt be is bizonyította. Nem akarok pletykálni, de szenvedélye a Valóvilág, én szurkolok Neki, hogy egyszer bekerüljön. Szóval a verseny fődíja egy sorszámozott féderbot volt, amit Csaba, a góré ajánlott fel, és amiből csak ez az egy van kicsiny hazánkban. Ha jól emlékszem „hárdi” ejdzsd hááárdinak mert ez echte angol, és ha kimondod, akkor ráadásul még azt is jelenti, hogy kemény. Egy igazán erős tokba lett csomagolva, „valszeg” innen kaphatta a nevét is. Ha hazamegyek, készíttetünk neki egy vitrinest a nappali közepére… (Remélem ezt megérted és elfogadod, nagyon szeretlek, jövőre most már tényleg elmegyünk külföldre nyaralni).

Leszállt az este, mentünk vacsorázni. Hááát, a bőség zavarában szenvedtem, ezért inkább nem ettem csak egy szelet rántott sajtot, így egész éjszaka csak forgolódtam… Ja amúgy meg  a Kocsis Lacival kerültem egy ágyba. Két ágyból volt összerakva egy franciaágy. Nem akartuk széthúzni, mert a lepedő közös volt, így meg legalább melegítettük egymást, mert fűtés és melegvíz első napon „nyista nem baró”. Amúgy szegény Lacinak ez volt az első és utolsó horgászattal töltött napja, mert szombaton és vasárnap már a filmes stábot terelgette…

Minden reggel Tommi poénjait hallgattuk a reggelinél, egy életre szóló élmény volt, ez megalapozta az egész napunkat. A sorból a bojlis vonalunk jeles képviselőit Monát és Lajost sem szeretném kihagyni. Igazán szimpatikusak. Lajossal is jól megértettük egymást, mert Ő is hozzám hasonlóan nagyon szereti a pálinkát. Vallja Ő is, hogy felkelés és lefekvés között mindig annyit igyunk, amennyink van, nehogy maradjon másnapra, mert ki tudja, mit hoz a sors. Amúgy a bojlis vonalat nagyon precízen és lelkesen képviselték, tényleg rengeteg halat fogtak. Ágói Zoli is eljött, asszem Őt még nem ismered. A stáb forgatott vele is, szintén nagyon lelkes horgász. Ha hazamegyek, majd mutatok otthon a cikkeiből, ha találok (mert kicsit ritkábban ír mint a többiek, de amúgy segítőkész nagyon, ráadásul még jókat is ír).

Most már zárom soraim, mert megyek vissza horgászni… Apropó! Tudod, áruljuk az Astrát. Képzeld a három nap alatt két érdeklődő is megjelent itt a helyszínen, de sajnos egyiknek sem kellett… Mivel ennyi az érdeklődő errefelé, ezt a hely varázsának tudom be… Éppen ezért úgy döntöttem, hogy amíg nem sikerül eladni itt maradok Rétimajorban, Őrspusztán, Sáregresen vagy mittomén. (Kérlek, ülj le, és ne sírj, remélem ezt megérted, viszek majd virágot is).

Nagyon hiányoztok!

A napot jókedvre derítette: Henrik